A cím: mindent elárul
Vitathatatlanul a franchise-ok korát éljük, mára egyetlen kósza szemöldökfelvonásra sem méltatjuk, ha egy korábbi sikerfilm ilyen-olyan folytatásáról hallunk. A kortárs franchise-ok (pl. Marvel Cinematic Universe) mellett nagy szerepet kapnak a régi idők sikerein tort ülő, ún. legacy sequelek is. Ezek azok a típusú folytatásfilmek, amelyek az eredeti alkotás világában játszódnak, híven megidézve annak miliőjét, tipikus konfliktusait, a bombabiztos siker érdekében pedig rendszerint felvonultatják a régről ismert szereplőket is, afféle „nagy öregekként” egy-egy mellékszerepben, miközben a jelenlegi film már egy új generáció történeteként definiálódik. Az eredeti alkotás tehát visszamenőlegesen egy olyan, mára kodifikálódott hagyomány megteremtőjévé válik, amely a jelenben íródik tovább. Efféle legacy sequelek az új Star Wars-széria darabjai, a Szárnyas fejvadász 2049, vagy a Jurassic World-filmek. Népszerűségük oka éppen a hagyományról való közös tudásnak és a kodifikált elemekre való ráismerésnek az intenzív, befogadói örömében keresendő.
Kép: UIP-Duna Film/Paramount Pictures
Csábít a gondolat, hogy Top Gun: Mavericket is a legacy sequelek közé soroljuk, hiszen első ránézésre az 1986-os filmben megismert vadászpilóta-akadémián járunk, ahol az időközben eltelt évtizedek alatt új generáció nevelődött ki, akiket most a régi nagy öregnek kell szárnyai alá vennie, hogy tovább adja nekik a tudását. A felületes szemlélőt könnyen becsaphatja a filmnek ez az alappozíciója, a figyelmesebb vizsgálódás azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy szó sincs a hagyomány újraírásáról.